Clannad part I

Nos, kezdjük is azzal, amit legutóbb láttam. Akkora nyomot hagyott bennem, hogy húú. :D A 'part I' azért van, mert most csak az alapsorozatot fogom kivesézni, az After Story-t, a Kyou ill. a Tomoyo chaptert pedig valamikor máskor. Próbálok azért spoiler-mentes maradni az After Story-val kapcsolatban, de ezt az alapsorozatra nem ígérem.

Tehát..

Clannad

Vágjunk is bele. Be kell vallanom, engem az elején megvett az openinggel. Pörgős, dallamos kis nóta. Ami az első részeknél nem tűnt fel, csak később, hogy a főszereplő, Tomoya max. másfél másodpercre jelenik meg( és itt is csak kiegészítő szerepben), a többi a 'háremhölgyek' bemutatásával megy el. (Erre még a végén visszatérek..) Tehát láthattuk a (képen is szereplő) lányokat, valamint pár zavaros vagy oda nem illő képsort, aminek csak az After Story-ban lesz magyarázata.

A történet ott keződik, hogy (a már említett) főhősünk, Okazaki Tomoya ballag az utolsó évének (tehát harmadikos a srác) első tanítási napja felé. Útközben összefut Furukawa Nagisaval, aki a betegsége miatt újra járja az 3. osztályt. Sajnos azonban mindenki, akit Nagisa ismert, már elballagott, így az alapból is félénk lány, még bizonytalanabb. Viszont, ahogy az nála lenni szokott, végül is nagy szívvel és lelkesedéssel neki áll a dolgoknak. Tehát a kettejük találkozásával nyit a sorozat. Már az első pár részben megismerjük az összes szereplőt, a vad, de kedves Kyou-t, a testvérét Ryou-t, a harcias, de mégis érzékeny Tomoyo-t, a rejtélyes Fuuko-t és a talán még rejtélyesebb Kotomi-t, akikkel hőseink lassan összebarátkoznak.

A történetben van egy alap szál, Nagisa nagy álma, hogy újra megalapítsa a színház klub-ot, de ez lényegében másodlagossá válik, csak a végén lesz jelentősége. Ahogy halad a történet, egyre jobban megismerjük a 'párosunkat' és kiderül, hogy a félénk, de csupaszív Nagisa a szöges ellentéte a lusta, nemtörődöm Tomoyanak. (De persze annak, hogy ki miért ilyen, oka van. ) Ennek ellenére mégis jól megértik egymást, és ahogy tellik az idő, egyre közelebb kerülnek egymáshoz..

Nos, mivel a sztori a sorozat végén 'félbeszakad', nem mennék bele mélyebben. Ha érdekel, hogy sikerül-e Nagisanak megalapítani a dráma klubot vagy, hogy Tomoyanak sikerül-e megkomolyodnia, nézd meg! :P

Az openinget említettem, de az ending is rendben van, aranyos kis dal, ami még vissza fog köszönni a jövőben. :) Az aláfestő zenék nagyon jók, alapból nem szoktak nagyon érdekelni, de itt volt, hogy külön visszatekertem, hogy meghallgassam őket.

Látványra tényleg nem lehet panasz, a karakterek, a táj, a színek, a minden.. Marhaszép lett. :)
Tetszett, ahogy az egész a karakterekre épít, hogy nem egymás utána jönnek a szereplők, hanem van adva x darab és velük dolgozik a sorozat.
A másik, ami megfogott, az az életszagúság. Persze, ez szubjektív, csak akkor lesz valakinek 'életszagú', ha már történtek vele hasonló dolgok. (Spec Tomoya életére gondolok..)

Arra először nem szerettem volna kitérni, hogy ez egy datingsim visuelnovel Key-féle feldolgozása, akárcsak a Kanon és az Air,(valószínűleg ezért van az op-ban a 'hárem' a központban.) mert sokan ebbe kötnek bele. Pedig szerintem olyan mindegy, hogy miből készült, hogy ha jó.. Mondom én, aki nem játszott a játékkal. Lehet, ha lett volna hozzá szerencsém, kiábrándító lenne, de így nem az.. :D

Végső soron: Nos, a zene tetszett, a látvány tetszett, imádtam az egészet, semmi rosszat nem tudnék mondani, sikerült elszakadnia a hárem-animék legtöbb kliséitől. 10/10